Mohamed egyértelműen és ismételten tagadta, hogy Isten lenne. Mohamed csak prófétának vallotta magát — "a próféták pecsétjének" (Korán 33:40). Az iszlám alapvető hite a Tawhid — Isten (Allah) abszolút egysége, aki nem osztja meg természetét senkivel. Az iszlámban az az elképzelés, hogy Isten emberré válhatna, a lehető legrosszabb bűn (shirk).

• "Én is csak egy ember vagyok, mint ti" — A Korán azt parancsolja Mohamednek, hogy jelentse ki: "Mondd: 'Én is csak egy ember vagyok, mint ti, akinek az a kinyilatkoztatás adatott, hogy a ti istenetek egyetlen Isten.'" (Szúra 18:110). Mohamed nem állította, hogy Isten lenne, nem létezett születése előtt, és nem rendelkezett isteni természettel.
• Tagadta Krisztus istenségét — A Korán erősen tagadja a keresztény Szentháromságot, és tagadja, hogy Jézus Isten Fia lenne: "Bizony, hitetlenek, akik azt mondják: 'Allah a Messiás, Mária fia.'" (Szúra 5:72). A Korán azt is mondja: "Ne mondjátok, hogy 'Háromság'... Bizony, Allah csupán egy Isten. Magasztos Ő attól, hogy fia legyen." (Szúra 4:171).
• Bizonytalan saját üdvösségében — Éles ellentétben Jézussal, Mohamed bizonytalan volt abban, hogy mi történik vele a halál után. A Sahih al-Bukhari 5266 feljegyzése szerint Mohamed azt mondta: "Allahra, bár én Allah apostola vagyok, mégsem tudom, mit tesz velem Allah."

Az iszlám legmegbízhatóbb forrásai szerint Mohamed elhívása traumatizálta őt. Az elhívás fizikai erőszakkal járt, és kezdetben démoni támadásnak tűnt. Mohamednek szüksége volt feleségére és keresztény unokatestvérére, hogy meggyőzzék őt arról, hogy az élmény Istentől származik, mert közvetlenül nem hallotta Isten hangját.

• Addig szorították, amíg nem kapott levegőt — Sahih al-Bukhari (1. könyv, Hadith 3) leírja Mohamed első "kinyilatkoztatását" egy barlangban: "Megölelt és olyan szorosan szorított, hogy már nem bírtam tovább." Ez háromszor történt meg. Ezzel szemben, amikor Gábriel angyal megjelent Máriának a Bibliában, Gábriel gyengéden mondta: "Ne félj" (Lukács 1:30).
• Meggyőződve arról, hogy démon szállta meg — Első találkozása után Mohamed rettegve hazaszaladt. Azt mondta feleségének, Khadijának: "Félek, mi történhet velem." Mohamed azt hitte, egy gonosz szellem (egy dzsinn) szállta meg. Khadija elvitte őt keresztény unokatestvéréhez, Waraqa ibn Nawfalhoz. Ez az emberi unokatestvér győzte meg Mohamedet arról, hogy az élmény Istentől származik.
• Öngyilkossági kísérletek — Korai iszlám életrajzok (Ibn Ishaq és al-Tabari) rögzítik, hogy az első élmény után Mohamed mélyen depressziós lett. Ismételten hegyekre mászott, azzal a szándékkal, hogy leveti magát. A beszámolók szerint minden alkalommal megállították. A Bibliában egyetlen próféta sem kísérelt meg öngyilkosságot, miután Istennel találkozott.

A Korán elsősorban hatalmas úrként és bíróként írja le Allahot. Allah szeretete feltételekhez kötött, döntéseit az emberek nem kérdőjelezhetik meg, és személyes "atyai" kapcsolat kialakítása vele lehetetlen. Allah 99 neve hatalmát írja le, de az "Atya" név soha nem jelenik meg.

• Allah nem szereti az engedetleneket — Jézus azt tanította, hogy "Isten úgy szerette a világot" (János 3:16). A Korán azonban felsorolja azokat az embereket, akiket Allah nem szeret: "Allah nem szereti a gonoszokat" (2:190); "Allah nem szereti a rossztevőket" (3:57); "Allah nem szereti az arrogánsokat" (4:36); "Allah nem szereti a korruptakat" (5:64). Jézus pontosan ilyen emberekkel evett, hogy segítsen nekik.
• "Atya" istenkáromlás — Allahot "Atyának" nevezni szörnyű sértés az iszlám tanításban. A Szúra 112 kimondja: "Nem nemzett, és nem is született." A Korán erősen tagadja, hogy Istennek lehetne fia, vagy személyesen Atyaként ismert lenne. Az iszlám Isten legszebb keresztény szavát tartja a legnagyobb hibájának.
• Allah szeretetét ki kell érdemelni — A Koránban az embernek ki kell érdelnie Allah szeretetét jó cselekedetekkel: "Bizony, Allah szereti azokat, akik igazak" (Szúra 9:2). Isten Jézus tanításában teljesen másképp viselkedik: "Még amikor bűnösök voltunk, Krisztus meghalt értünk" (Róma 5:8). Isten szeretete már azelőtt létezik, mielőtt igazlelkűen cselekednénk.

Az iszlámban senki sem garantálhatja saját üdvösségét. Egy muszlim jövője attól függ, hogy jó cselekedetei felülmúlják-e rossz cselekedeteit Allah mérlegén az Ítélet Napján. Az iszlám nem biztosít Megváltót, és nincs áldozat a bűnök megfizetésére. Minden ember teljesen egyedül áll Allah előtt — beleértve magát Mohamedet is.

• Üdvösség a mérlegelés által — Az iszlám tanítása szerint Allah minden ember cselekedeteit megméri az Ítélet Napján (Korán 21:47). Ha a jó cselekedetek többet nyomnak a latban, az illető belép a paradicsomba. Ha nem, akkor a pokolba kerül. Az iszlámban nincs Megváltó. Mindenki egyedül áll. Minden muszlim ezzel a bizonytalansággal él.
• Mohamed bizonytalan saját sorsában — Sahih al-Bukhari 5266 feljegyzése szerint Mohamed azt mondta: "Allahra, bár én Allah apostola vagyok, mégsem tudom, mit tesz velem Allah." Az iszlám alapítója nem tudta, bejut-e a mennybe. Jézus garantálta a paradicsomot egy haldokló bűnözőnek. A különbség abszolút.
• A keresztre feszítés tagadása — A Korán azt állítja, hogy az emberek nem feszítették keresztre Jézust: "nem ölték meg, és nem feszítették keresztre; hanem [egy másik] hozzá hasonlóvá tétetett nekik" (Szúra 4:157). Ha a keresztre feszítés soha nem történt meg, akkor nincs áldozat a bűnökért — az emberiség bűnös marad, megbocsátás módszere nélkül.

Mohamed erkölcsi szabályai az iszlám törvény (saría) betartására, a muszlim közösség iránti hűség fenntartására és a bosszú általi igazságszolgáltatásra összpontosítottak. Nem változott szívet követelt; ehelyett külső engedelmességet követelt. Szigorú különbségeket állapított meg aközött, ahogyan a muszlimok más muszlimokkal és ahogyan a nem-muszlimokkal bánnak.

• A megtorlás törvénye — "És elrendeltük számukra benne: életért élet, szemért szem, orrért orr, fülért fül, fogért fog, és a sebekért törvényes megtorlás jár" (Szúra 5:45). Az iszlám törvény bosszút parancsol, nem csupán megengedi. Ezzel szemben Jézus parancsolta: "Fordítsd oda a másik orcádat."
• Ne tekintsétek barátaitoknak a nem muszlimokat — A Korán ismételten figyelmezteti a muszlimokat, hogy ne alakítsanak ki szoros barátságot a nem hívőkkel: "Ó, ti, akik hisztek, ne vegyétek ellenségeimet és ellenségeiteket szövetségesekül, kiterjesztve rájuk szeretetet" (Szúra 60:1). Hasonlítsa ezt össze Jézus parancsával: "Szeressétek ellenségeiteket."
• Kettős mérce a nem muszlimok számára — Mohamed parancsolta: "Muszlimot nem szabad megölni egy hitetlen megöléséért cserébe" (Sahih al-Bukhari 3:111). Az iszlám jog szerint a nem muszlimok életét kevésbé értékelték. Jézus azonban egy gyűlölt idegent (egy szamaritánust) tett a "felebarátod szeretetéről" szóló leghíresebb történetének hősévé (Lukács 10:25-37).

Miután Mohamed i.sz. 622-ben Medinába költözött, politikai uralkodóvá és katonai tábornokká vált. "Kinyilatkoztatásainak" hangvétele teljesen megváltozott — a türelmes szenvedéstől az agresszív háború felé tolódott el. Halála után 100 éven belül az iszlám seregek erőszakkal hódították meg az Arab-félszigetet, Perzsiát, Észak-Afrikát és Spanyolországot.

• A kard verse — A Korán 9:5 (a "Kard verse") parancsolja: "Amikor a szent hónapok elmúltak, öljétek meg a többistenhívőket, ahol csak találjátok őket, és fogjátok el őket, és ostromoljátok meg őket, és lesben álljatok minden leshelyen." Sok iszlám tudós azt tanítja, hogy ez az egyetlen vers több mint 100 korábbi, békés verset hatálytalanít.
• 27 katonai hadjárat — Mohamed személyesen harcolt 27 katonai hadjáratban, és körülbelül 38 más támadást rendelt el. Jézus nem vezetett katonai hadjáratokat, és nem volt fegyvere.
• A Banu Qurayza mészárlás — Az Árokcsata után Mohamed nézte, ahogy emberei lefejezik a zsidó Banu Qurayza törzs 600–900 férfi tagját, nőiket és gyermekeiket pedig rabszolgaságba vetette (Ibn Ishaq, Szirat Rasul Allah). Az iszlám tudósok megerősítik ezt az eseményt, mivel a legrégebbi történelemkönyveik is feljegyzik.

Az iszlám azt állítja, hogy javította a nők bánásmódját az ősi Arábiához képest. Mohamed azonban olyan törvényeket és szokásokat hozott létre, amelyek alapvetően egyenlőtlenné tették a férfiakat és a nőket. Az iszlám jog ma is fenntartja ezeket az egyenlőtlen törvényeket. Személyes viselkedése messze elmaradt Jézus erkölcsi normáitól.

• Házasság Aisha-val hat évesen — Mohamed feleségül vette Aishát, amikor az hatéves lett, és szexuális kapcsolatba lépett vele, amikor kilencéves lett (Sahih al-Bukhari 5158). Mohamed ekkor körülbelül 52 éves volt. Jézus mondta: "Engedjétek hozzám a kisgyermekeket" (Máté 19:14).
• Egy nő tanúvallomása fél annyit ér — Mohamed azt tanította, hogy egy nő tanúvallomása a bíróságon fele annyit ér, mint egy férfié, mert a nők "értelmi hiányossággal" rendelkeznek (Sahih al-Bukhari 2658; Korán 2:282). Továbbá, a lányok csak feleannyit örökölnek, mint a fiúk (Szúra 4:11).
• A férjek megüthetik feleségeiket — "A férfiak a nők gondviselői... Azoknak pedig, akiknek engedetlenségétől tartotok, intjétek őket, majd hagyjátok el őket az ágyban, aztán üssétek meg őket" (Szúra 4:34). Jézus másképp válaszolt egy bűnös nőnek: "Én sem ítéllek el téged. Menj el, és mostantól ne vétkezz többé!" (János 8:11).

A Mohameddel és a gyermekekkel kapcsolatos történelmi tények – kizárólag az iszlám legmegbízhatóbb forrásaiból merítve – nagyon nyugtalanítónak tűnnek. Ezek a cselekedetek közvetlenül ellentétesek azzal a gyengéd móddal, ahogyan Jézus védte a gyermekeket.

• Gyermekházasság és szexuális beteljesülés — A Sahih al-Bukhari 5158 feljegyzi, hogy Mohamed feleségül vette Aisát, amikor az hatéves volt, és kilencévesen szexuális kapcsolatot létesített vele. Ez a cselekedet teljesen megszegi Jézus súlyos figyelmeztetését a kicsinyek bántalmazása ellen.
• A Banu Qurayza – Kivégzett fiúk — A Banu Qurayza törzs legyőzése után Ibn Ishaq iszlám történész feljegyezte, hogy a katonák kivégezték azokat a fiúkat, akik elérték a pubertást, a fiatalabb fiúkat pedig rabszolgasorba vetették. A katonák megvizsgálták a fiúk testét, hogy eldöntsék, ki él és ki hal meg.

Amikor az emberek csodát követeltek Mohamedtől – például a tenger kettéválasztását vagy a víz folyását –, ő visszautasította. Elismerte, hogy hiányzik belőle az erő. A Korán többször is kijelenti, hogy Mohamed nem tett csodákat prófétai mivoltának bizonyítására. A muszlimok azt állítják, hogy maga a Korán az egyetlen csodája.

• A Korán elismeri: Nincsenek jelek — "És mondják: 'Miért nem küldettek le neki jelek az Urától?' Mondd: 'A jelek csak Allahnál vannak, és én csak egy világos figyelmeztető vagyok'" (Szúra 29:50). Ezzel szemben Jézus csodái olyan nyilvánvalóak voltak, hogy még az ellenségei is elismerték valóságukat.
• Mekkai kihívásokat soha nem teljesített — A Szúra 17:90-93 feljegyzi, hogy Mekka népe csodákat követelt, de Mohamed egyet sem ajánlott. Mózes kettéválasztotta a Vörös-tengert. Illés tüzet hívott le. Jézus feltámasztotta a halottakat. Mohamed csak egy könyvet alkotott.
• Későbbi hadísz csodák ellentmondanak a Koránnak — Mohamed halála után több száz évvel az iszlám hagyományok azt kezdték állítani, hogy csodákat tett – például víz folyt az ujjaiból, vagy kettéhasadt a Hold. Ezek a későbbi történetek ellentmondanak a Korán tényleges szövegének. Az írók valószínűleg később adták hozzá ezeket a történeteket, hogy Mohamedet hasonlóbbá tegyék Jézushoz és Mózeshez.

Mohamed személyes viselkedése, az iszlám legmegbízhatóbb forrásai szerint, olyan embert mutat be, aki időnként kedvesen cselekedett, de olyan tetteket is végrehajtott, amelyek messze alulmúlták Jézus erkölcsi mércéjét. Gyakran kapott "kinyilatkoztatásokat" Istentől, amelyek kényelmesen megoldották saját személyes problémáit.

• Kinyilatkoztatások személyes haszonért — Mohamed kinyilatkoztatást kapott, amely engedélyezte neki, hogy feleségül vegye örökbefogadott fia volt feleségét, Zainabot (Szúra 33:37), miután vonzalmat érzett iránta. Követője, Anas ibn Malik a Korán legkínosabb versének nevezte ezt (Sahih al-Bukhari 7421).
• Elfogott nők használata — Győztes csaták után Mohamed megengedte embereinek, hogy az elfogott nőket szexrabszolgaként tartsák (Szúra 4:24; Sahih Muslim 3371), és maga is részt vett ebben a gyakorlatban. Jézus soha nem engedte meg senkinek, hogy másokat kizsákmányoljon vagy bántalmazzon.
• Imádkozott ellenségei pusztulásáért — Mohamed azért imádkozott, hogy Isten átkozza meg és pusztítsa el ellenségeit. Jézus azért imádkozott, hogy Isten bocsásson meg ellenségeinek. Ezek az ellentétes reakciók kiemelik a két férfi közötti hatalmas erkölcsi szakadékot.

Mohamed 632-ben halt meg Medinában egy hosszú betegség után. Erővel hódította meg Arábiát, politikai birodalmat épített, és vagyonnal és hatalommal halt meg. Sírjában marad.

• Halál méreggel kapcsolatosan — Halálos ágyán Mohamed fájdalomra panaszkodott, amely egy évekkel korábban neki adott méregből eredt. Egy zsidó nő mérgezte meg, miután megölte a családját Khaibarban (Sahih al-Bukhari 4428). Erőszakos háborúi közvetlenül kapcsolódtak halálához.
• Nincs kijelölt utód — Mohamed úgy halt meg, hogy nem nevezett meg egyértelmű vezetőt maga után. Ez a kudarc hatalmas politikai válságot okozott, kirobbantva az első iszlám polgárháborúkat és létrehozva a szunnita és síita muszlimok közötti tartós szakadást.
• Bizonytalan saját sorsában — Még halálának közeledtével is Mohamed bocsánatért és kegyelemért imádkozott, bizonytalanul végső rendeltetésében (Sahih al-Bukhari 6511). A kereszten Jézus magabiztosan kijelentette: "Elvégeztetett" (János 19:30).

Mohamed halála után 100 éven belül az iszlám seregek katonai erővel hódították meg a Közel-Keletet, Észak-Afrikát, Perzsiát és Spanyolországot. Az általa felépített vallási és jogrendszer gyökeresen más világot formált.

• Elsősorban hódítással terjedt — Az iszlám seregek lerombolták Észak-Afrika legtöbb ősi keresztény templomát. Az iszlám elsősorban háború útján terjedt, nem csupán prédikálással.
• Az örök szunnita-síita megosztottság — Mivel Mohamed nem nevezett meg utódot, a szunnita és síita muszlimok évszázadok óta harcolnak egymás ellen, számtalan halálesetet okozva.
• Halál az iszlám elhagyásáért — Mohamed megparancsolta követőinek, hogy öljék meg azt, aki elhagyja az iszlámot (Sahih al-Bukhari 9:84:57). Sok iszlám ország ma is halállal bünteti azokat, akik elhagyják a vallást. Jézus soha nem utasított senkit arra, hogy megöljön egy embert a hit hiánya miatt.

Az iszlám ima (Szálát) nagyban különbözik attól, amit Jézus tanított. Nem beszélgetésként funkcionál; ehelyett egy szigorú rituáléként szolgál, amelyet naponta ötször végeznek. Egy személynek meghatározott arab szavakat kell használnia és meghatározott testmozgásokat kell végrehajtania.

• Öt ima, specifikus testhelyzetek — A muszlimoknak naponta pontosan ötször kell imádkozniuk, állva, meghajolva és homlokukat a földre téve. Ha egy személy hibázik a mozdulatok vagy a szavak során, az ima elveszíti érvényességét.
• Csak arab nyelven — A muszlimoknak arab nyelven kell imádkozniuk, még akkor is, ha nem értik a nyelvet. Jézus azt tanította, hogy az igazi imádat a szívből és a Lélekből fakad (János 4:23-24), nem pedig egy bizonyos nyelv beszéléséből.
• Az elmulasztott imák súlyos bűnök — Mohamed figyelmeztetett, hogy aki abbahagyja az imádkozást, szörnyű bűnt követ el, és akár meg is szűnhet muszlimnak lenni. Jézus soha nem tanította, hogy egy ima elmulasztása megszakítja az ember kapcsolatát Istennel.

Mohamed személyesen birtokolt, vásárolt és adott el rabszolgákat. Azt is megengedte embereinek, hogy az elfogott nőket szexrabszolgaként tartsák. Az iszlám legmegbízhatóbb történelemkönyvei jegyzik fel ezeket a tényeket.

• Mohamed személyesen birtokolt rabszolgákat — Az iszlám történelem feljegyzi Mohamed több rabszolgájának nevét, köztük Zayd és Maria nevét. Az iszlám történelemkönyvek ezt a gyakorlatot teljesen normálisnak írják le.
• A szexuális rabszolgaság kifejezetten engedélyezett — A Korán nyíltan megengedi a férfiaknak, hogy szexuális kapcsolatot létesítsenek a háborúban foglyul ejtett nőkkel (Szúra 23:5-6). Mohamed és követői részt vettek ebben a gyakorlatban.
• Nők elvétele rabszolgának csata után — Egy csata után Mohamed engedélyt adott embereinek, hogy szexuális kapcsolatot létesítsenek az elfogott nőkkel, még akkor is, ha azok már házasok voltak (Sahih Muslim 3371).

Amikor Mohamed Medinába érkezett, három nagy zsidó törzs élt ott. Megpróbálta meggyőzni őket, hogy fogadják el őt prófétaként. Amikor elutasították, két törzset kiűzött, a harmadikat pedig lemészárolta.

• Khaibar meghódítása — Mohamed megtámadta Khaibar zsidó városát. Megkínozta kincstárnokukat, hogy megtalálja az elrejtett pénzt, megölte őt, és then még aznap éjjel sajátjának nyilvánította a férfi gyönyörű fiatal feleségét (Sahih al-Bukhari 2520).

A muszlimok azt állítják, hogy a Biblia megjósolta Mohamed érkezését, de ez az állítás nélkülözi az igazságot. Ezenkívül Mohamed saját jövendölései közül néhány teljesen kudarcot vallott.

• <strong><a class="bible-ref" href="https://biblehub.com/deuteronomy/18-18.htm" target="_blank" data-verse="deuteronomy 18:18" data-display="5 Mózes 18:18" data-translation="web">5 Mózes 18:18</a></strong> — Nem Mohamedre vonatkozik — A muszlimok azt állítják, hogy Isten Mózesnek tett ígérete egy próféta felemeléséről Mohamedre vonatkozik. Azonban a szöveg azt állítja, hogy a próféta az izraeliták közül származik majd, nem az arabok közül. Jézus izraelita volt.
• Énekek Éneke 5:16 — Nem egy név — A muszlimok azt állítják, hogy a Bibliában található héber szó, a machmad jelentése 'Mohamed.' Azonban ez egy gyakori héber szó, amely 'kívánatosat' vagy 'kedveset' jelent. Az írók gyümölcsök és ékszerek leírására használják, nem személynévre.
• Mohamed sikertelen próféciája — Mohamed megjósolta, hogy követői életük során meghódítják Konstantinápolyt. Teljesen tévedett. Csak 800 évvel később hódították meg. A Biblia azt állítja, hogy ha egy próféta jóslata nem teljesül, akkor hamis prófétaként működik (5 Mózes 18:22).

Az iszlámban állítólag Gábriel nevű angyal közvetített üzeneteket Mohamednek. Az iszlám nem tanítja, hogy Isten a hívőben él.

• Diktált üzenetek — Az iszlám tanítás szerint Gábriel angyal diktálta a Koránt Mohamednek. Ez egy külső üzenetet jelent, míg Jézus Isten belső jelenlétét ígérte.
• Félelem vs. béke — Mohamed találkozásai a szellemmel megrémítették őt és félelemtől remegett. Amikor a Szentlélek Jézushoz jött, a Lélek békésen érkezett, mint egy galamb.
• Nincs Isteni lakozás — Az iszlám nem tanítja, hogy Isten Lelke él a hívőkben. A szabályok követésére összpontosít, nem pedig egy személyes, belső kapcsolat kiépítésére Isten jelenlétével.